3. Vajon miért mondom én ezt, Istenem?! Vajon kinek panaszkodom?! Ki hallgat meg engem, ha nem Te, Atyám és Teremtőm?! De meg azután, ahhoz, hogy Te megértsed fájdalmamat, mi szükség beszélnem?! Hiszen világosan látom, hogy itt vagy énbennem! Íme, milyen oktalan vagyok! Azonban, - jaj, én Istenem - hogyan tudhatom én azt, hogy a kegyelem állapotában vagyok?! Ó, életem, mily szomorú, hogy éppen ezen legfontosabb kérdés felől olyan bizonytalanságban kell élned! Vajon hogyan vágyódhatnék az ember utánad, mikor az egyetlen haszon, amije belőled lehet – az tudniillik, hogy mindenben Isten kedvére lesz - annyira bizonytalan és oly sok veszedelemnek van kitéve?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése