1. Ó, élet, élet, hogyan tudsz te megmaradni, mikor olyan távol vagy a te Életedtől?! Ebben a végtelen elhagyatottságban vajon mivel foglalkozol? Mit csinálsz? Hiszen amit teszel, az mind tele van tökéletlenséggel és hibával! Ki vigasztal téged, ó lelkem, ezen a viharos tengeren? Siratom önmagamat, azonban még inkább azt az időt, amikor nem sírtam. Ó Uram, milyen édesek a Te útjaid! De vajon ki tudna haladni félelem nélkül?! Attól félek, hogy hiába vesztegetem az időt, hogy nem szolgálok neked, s mikor azután szolgálatot akarok neked tenni, nincs semmi, amit elégnek gondolnék arra, hogy tartozásomból csak valami keveset is törlesszek! Egészen a Te szolgálatodra szeretném magamat szentelni, de ha megfontolom nyomorúságomat, belátom, hogy semmi jót sem tudok tenni, hacsak Te nem adod meg hozzá az erőt.2. Ó, én irgalmas Istenem! Mit tegyek, hogy le ne rontsam azokat a csodadolgokat, amelyeket lelkemben művelsz? A Te műveid szentek, igazak, végtelen értékűek és mérhetetlenül bölcsek, mert hiszen maga vagy a Bölcsesség, Ha értelmem Veled foglalkozik, akaratom panaszra fakad, mert azt óhajtaná, hogy Téged egészen zavartalanul szerethessen. Az értelem pedig ezen csodadolgok között nem képes felfogni, hogy ki az ő Istene. Szeretné élvezni Őt, de nem látja módját, tekintve, hogy e halandó test kínos börtönében ül! Minden zavarja, annak ellenére, hogy valamikor az elmélkedésben éppen a Te csodadolgaid támogatták. Azok mellett annál feketébben tűnt elő az én számtalan hitványságom.
---------------------------------------------
Avilai Szent Teréznek egy kevésbé ismert kisebb művét, szívből fakadó imáinak kis gyűjteményét ismertetjük Szeghy Ernő atya fordításában. Az 1588-ban spanyolul megjelent első kiadásához a következő magyarázatot fűzte a kiadó: „A lélek fohászai és elmélkedései Istenhez, amelyeket Jézusról nevezett Teréz Anya írt különböző napokon 1569-ben, annak a léleknek a sugalmazása alatt, melyet a mi Urunk a szentáldozás után helyezett belé”. E fohászok létrejöttét meghatározó spontán helyzet és a körülmények nagy hatással voltak a szentanya eme rövid írásainak formájára és szerkezetére. Mivel szerzőjük egyszerűen a lelkében az Istennel szemben támadt érzéseket fejezi ki általuk, nem kényszeríthetők bele egy jól átgondolt alkotás tudatosan megszerkesztett logikus rendszerébe. Ennek ellenére e fohászok nagyszerű kiegészítői lehetnek a szentanya más írásainak abban az értelemben, hogy nem annyira magyarázattal, tanítással szolgálnak az imádságról, mint nagyobb művei, hanem inkább abba engednek betekintést az olvasónak, hogy az imádság mesternője hogyan imádkozott, milyen érzések és gondolatok töltötték ki az Istennel való párbeszédét. E mély vallomások által az olvasó arra érezhet meghívást, hogy ő is azonosulni próbáljon legalábbis néhány gondolattal vagy érzéssel, s így egy nagy szentnek az imájába belekapcsolódva észrevétlenül ő maga is az élő Istennel való beszélgetésben illetve az utána való vágyakozás lelkiállapotában találja magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése