Lázár nem kérte Tőled, hogy támaszd életre. Megtetted Uram, egy bűnös nő kedvéért; íme, Istenem, itt látsz magad előtt egy annál rosszabbat: ragyogtasd fel újra irgalmadat! Akármilyen nyomorult legyek is, ezt kérem Tőled azok nevében, akik nem akarnak kérésükkel Hozzád fordulni. Hiszen látod, én Királyom, nekem kimondhatatlanul fáj, hogy ők annyira nem törődnek azokkal a rettenetes gyötrelmekkel, amelyeket örökké fognak szenvedni, ha nem térnek vissza hozzád. Ó ti, akik annyira megszoktátok az örömöket és élvezeteket, a kényelmet, és azt hogy mindenben a magatok feje szerint járjatok el, könyörüljetek meg magatokon! Gondoljátok meg, hogy ha így folytatjátok, akkor mindörökre rabszolgái lesztek a pokol fúriáinak. Vegyétek fontolóra, hogy az a bíró fordul most hozzátok kérésével, aki majdan el fog ítélni benneteket, és hogy éltetek egy pillanatra sem biztos. Miért nem akartok örökké élni? Ó milyen kemények ez emberi szívek! Lágyítsa meg őket a Te végtelen jóságod, Istenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése