művei

2009. október 16., péntek

A lélek fohászai (IX. 2.)

Ó életem, aki életet adsz mindennek! Ne tagadd meg tőlem azt az édes vizet, amelyet megígértél mindazoknak, akik kérnek belőle. Én kérek belőle, Uram, én esedezem érte, én lemegyek értük Tehozzád; ne rejtőzzél el, Uram, előlem, mert hiszen tudod, hogy milyen szükségben vagyok: mert hiszen ez a víz az egyetlen orvosság erre a lelki sebre, amelyet Te ütöttél. Ó, Uram, mennyi mindenféle tűz van ebben az életben! Mennyi okunk van arra, hogy félelemben éljünk! Van tűz, amely megsemmisíti a lelket és van olyan, amely megtisztítja, hogy örökké éljen és gyönyörködjék Tebenned. Ó, ti szent sebei az én Istenemnek és forrásai az élet vizének! Milyen bőségesen árasztjátok ezt az éltető nedvet számunkra, és milyen biztonságban halad e nyomorult élet veszedelmei között az, aki ezen isteni itallal tartja fenn erejét!

Nincsenek megjegyzések: