művei

2009. október 19., hétfő

A lélek fohászai (X. 1.)


Ó lelkem Istene, mennyire igyekszünk mi Téged megbántani! És mennyivel jobban igyekszel Te nekünk megbocsátani! Vajon mi okunk van nekünk erre az esztelen vakmerőségre?! Talán az, hogy megértettük a Te nagy irgalmadat ellenben megfeledkeztünk arról, hogy milyen szigorú a Te igazságod?! „Körülvettek engem a halál fájdalmai” (Zsolt 17,5-6). - Ó! Ó! Ó! Milyen súlyos dolog a bűn, amely elég volt ahhoz, hogy oly kegyetlen fájdalmak közt ölje meg Istent! És most is, Istenem, mennyire körül vagy véve ezektől a fájdalmaktól! Vajon hová tudsz menni, ahol nem kínoznának? Minden oldalról sebeket ejtenek rajtad a halandók.

Nincsenek megjegyzések: