művei

2009. október 26., hétfő

A lélek fohászai (X. 2.)


Ó keresztények! Itt az ideje, hogy védelmére keljetek királyotoknak, és hogy hozzá szegődjetek az Ő nagy elhagyatottságában: mert hiszen ugyancsak kevés alattvalója maradt hű hozzá, és annál többen vannak Lucifer kíséretében! A legrosszabb pedig az, hogy nyilvánosan barátainak mutatják magukat, titokban pedig eláruljak, úgyhogy alig van már ember, akiben megbízhatna. Ó, Te isteni jóbarát, milyen hálátlan veled szemben az, aki elárul! Ó, igazi keresztények, sírjatok együtt a ti Istenetekkel, aki nemcsak Lázárért ontotta azokat a drága könnyeket, hanem azokért is, akik nem akarnak föltámadni, akármilyen hangosan hívja is őket Ő Szent Felsége. Ó, én Kincsem, mennyire világosan láttad Te előre azokat a bűnöket, amelyeket én követtem el Ellened; adja Isten, hogy utolsók lettek légyen, Uram, hogy sohase bántsunk meg többé sem én, sem más. Támaszd föl ezeket a halottakat: legyen a Te hangod olyan erős, hogy bár nem kérnek Tőled életet, Te azt mégis megadd nekik, hogy azután, én Istenem, előjöjjenek földi örömeik sírjából!

Nincsenek megjegyzések: