Ó, én Gyönyörűségem! Ó, Ura az összes teremtett dolgoknak! Ó, én Istenem! Meddig kell még várnom, hogy színről-színre láthassalak?! Mit adhatsz annak, akinek a földön semmije sincs, és kívüled semmiben sem talál örömet. Ó, te hosszú élet! Ó, Te fájdalmas élet! Ó, te élet, amely minden egyéb vagy, csak nem élet! Ó, te pusztaság és elhagyatottság! Ó, te hiánya minden vigasztalásnak! Meddig fog ez még így tartani, én jó Uram? Mikor lesz már vége? Ó, én Kincsem, hová legyek? Mit tegyek? Vagy talán jobban tenném, ha nem epednék utánad? Ó, én Uram, Teremtőm! Sebet ejtesz, és nem adsz rá orvosságot; vágsz, és nem látszik a seb; ölsz, és áldozatodban fokozódik az élet! Egyszóval, én jó Uram azt teszed, amit akarsz, mert nagy a Te hatalmad. De hát csakugyan azt kívánod, Istenem, hogy egy ilyen megvetésre méltó földi féreg elviselje mindezeket a szenvedéseket? Legyen úgy, mivelhogy Te akarod; mert hiszen én nem óhajtok egyebet, mint Téged szeretni. 
1 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése