művei

2009. augusztus 7., péntek

A lélek fohászai (IV. 2)

2. Ó, Uram, fennhangon vallom nagy hatalmadat. Tekintve, hogy mindenható vagy, aminthogy az vagy, van-e lehetetlenség az olyan számára, aki mindent megtehet? Akard tehát Uram, akard! Mert bár ilyen nyomorult vagyok, erősen hiszem, hogy meg tudod tenni, amit akarsz, s minél nagyobb csodáidról hallok, annál inkább meg vagyok arról győződve, hogy még nagyobbakat is tudsz művelni; annál erősebben hiszem és annál szilárdabban reménylem, hogy meg fogod tenni, amit Tőled kérek. Hiszen ki ütközhetnék meg azon, amit a Mindenható tesz? Jól tudod, Istenem, hogy bármennyire nyomorult voltam is, mindig vallottam és hittem a Te nagy hatalmadat és irgalmadat. Gondold meg, Uram, hogy legalább ebben a pontban nem bántottalak meg soha. Szerezd nekem vissza, Istenem, az elvesztett időt azáltal, hogy kegyelmet adsz a jelenben és a jövőben, hogy menyegzői ruhában jelenhessek meg előtted. Mert hiszen, ha akarod, meg tudod tenni.

Nincsenek megjegyzések: