1. Ó, én Uram, hogyan kérhet Tőled kegyelmeket az olyan ember, aki Neked olyan hűtlenül szolgált, mint én, és olyan rosszul őrizte azt, amit neki adtál?! Hogyan lehetne megbízni az olyanban, aki annyiszor volt már áruló?! Mit tegyek tehát? - mondd, ó, Vigasztalója a szomorúaknak és Támogatója azoknak, akik a Te segítségedet kérik! Vagy talán jobb volna, ha elhallgatnám szükségleteimet, és úgy várnám, hogy segíts rajtam? Nem, én jó Uram, tudom, hogy ez nem volna rendjén, mert hiszen Te, ó, én Gyönyörűségem, előre láttad, hogy mennyi mindenre lesz szükségünk, s hogy mekkora könnyebbségünkre fog majd szolgálni, ha azt mind elmondhatjuk neked. Azért biztattál arra, hogy kérjünk és ígérted, hogy megadod, amiért esdeklünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése