Azt mondod: „Jertek hozzám valamennyien, akik fáradoztok, és terhelve vagytok, s én megkönnyítlek titeket” (vö. Mt 11,28). Mit akarunk, mit kérhetünk, mit kereshetünk ennél többet? Mi másért olyan világtalanok a világiak, mint azért, mert földi boldogságra törekednek? Ó, Istenem! Ó, én jó Uram! Milyen szomorú dolog ez! Milyen vakság ott keresni boldogságot, ahol az nem található. Könyörülj meg Uram, Teremtőm, ezeken a Te teremtményeiden. Vedd tekintetbe, hogy nem értjük meg és nem tudjuk, hogy mi után vágyódunk, és nem is érjük el azt, amit kérünk. Adj nekünk, Uram, világosságot. Gondold meg, hogy nagyobb szükségünk van rá, mint annak a vakon született koldusnak, aki hiába óhajtotta látni a világosságot (vö. Jn 9; Lk 18,41). Mert hiszen most az emberek még csak nem is akarják látni azt. Ó, milyen gyógyíthatatlan betegség ez! Itt mutasd meg, Istenem, hatalmadat, itt gyakorold irgalmadat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése