2. Ó, én lelkem, gondold csak meg, hogy mekkora gyönyörűséget talál az Atyaisten a Fiúistennek és a Fiúisten az Atyaistennek megismerésében, és mennyire szeretik egymást; hogy mekkora lángoló szeretettel egyesül velük a Szentlélek; hogy közülük egy sem hagyhatja abba ezt a szeretet és megismerést, mert hiszen egy a lényegük. Ezek a felséges Személyek tehát ismerik egymást, szeretik egymást, és gyönyörűséget találnak egymás társaságában. De hát akkor ugyan mi szükség van az én szeretetemre? Miért kívánod azt, Istenem? Mi hasznod van belőle? Ó áldott légy! Áldott légy mindörökké én Istenem! Dicsérjenek vég nélkül az összes teremtmények azért, mert vég nem létezik benned!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése