művei

2009. szeptember 16., szerda

A lélek fohászai (VII. 3.)


Örülj annak, én lelkem, hogy van olyan, aki a te Istenedet úgy szereti, amint Ő megérdemli. Örülj, hogy van, aki ismeri jóságát és hatalmát. Adj neki hálát azért, hogy az Ő egyszülött Fiában olyan földi teremtményt adott nekünk, aki úgy ismeri Őt. Ezen Istenember vezetése és védelme alatt te is előbbre juthatsz, és esdve kérheted, hogy mivel Ő Szent Felsége örömét találja benned, a föld összes kincsei ne legyenek többé képesek téged elvonni a benne való gyönyörködéstől; hogy örömedre szolgáljon Istenednek nagysága, s az, hogy mekkora szeretetre és dicsőítésre méltó; hogy az Ő segítségével te is hozzájárulhass valami kevéssel ahhoz, hogy az Ő szent nevét mindenki dicsőítse; s hogy őszintén mondhasd: „Magasztalja és dicséri az én lelkem az Urat” (vö. Lk 1,46).

Nincsenek megjegyzések: