művei

2009. szeptember 19., szombat

A lélek fohászai (VIII. 1)


Ó, én Uram, Istenem! Mennyire igaz az, hogy az örök élet igéi nálad vannak (vö. Jn 6,64), s hogy nálad minden halandó megtalálja azt, ami után a szíve vágyódik. Nem kell hozzá más, mint az, hogy keresse. Azonban nem csoda. Uram, hogy abban az esztelenségben és betegségben, amelyet a mi gonosztetteink okoznak, megfeledkezünk a Te szavaidról. Ó, én Istenem! Isten! Teremtő Istene az egész mindenségnek! És mi ez a mindenség ahhoz képest, amit teremthetnél Uram, ha többet akarnál teremteni? Mindenható vagy és felfoghatatlanok a Te műveid (vö. Róm 11,33; Jób 9,10). Tedd meg tehát, Uram, hogy a Te szavaid soha ne menjenek ki az eszemből.

Nincsenek megjegyzések: