művei

2009. szeptember 1., kedd

A lélek fohászai (VI. 2 )

Azonban, jaj, én Teremtőm, milyen szomorú dolog az, hogy olyanról kell panaszkodnom, és olyasmit kell ismételgetnem, amin segíteni nem lehet mindaddig, amíg csak Te nem akarod! Ha az ilyen szigorú börtönbe zárt lélek eped szabadsága után, de ugyanakkor óhajaiban egy hajszálnyira sem akar eltérni attól, amit Te kívánsz! Ó, én Dicsőségem, add, hogy növekedjék fájdalma, és azután segíts rajta egészen alaposan. Ó halál! Ó, halál, te! - nem tudom, hogyan lehet tőled félni, mikor tebenned van az igazi élet! Viszont ki ne félne, ha életének egy részét elvesztegette azzal, hogy nem szerette Istent? Mivel pedig én ilyen vagyok, vajon mit kérek és mit óhajtok? Talán bizony a megérdemelt büntetést bűneimért? Nem, azt ne engedd, én Mindenem, mert hiszen akkora árat fizettél megváltásomért.

2 megjegyzés:

Mirjam írta...

Ez a kép Úrnapján készült?

OCDS Karmel írta...

Igen bizony, Úrnapján:)))