A tökéletesség útja - XXXVII. Fejezet

Fejtegeti a Miatyánk kiváló voltát s magyarázza, hogy mennyi mindenféle vigasztalást meríthetünk belőle.

Ez az evangéliumi ima oly magasztos és tökéletes, hogy igazán méltán áldhatjuk érte az Urat. Meglátszik rajta, hogy milyen kiváló Mester szerkesztette meg. Közülünk leányaim, mindenki a maga céljának megfelelően használhatja azt. Csodálatos dolog, hogy oly kevés szóban foglalja össze az egész szemlélődést és az egész tökéletességet, úgy hogy szinte azt mondhatná az ember, hogy ha tanulni akarunk, nincs is kívüle más könyvre szükségünk. Hiszen az eddigiekben az Úr megtanított bennünket az imádság és a magas szemlélődés összes módjaira, kezdve az elemeken, folytatva az elmélkedésen, a nyugalom és az egyesülés imáján; úgy hogy ha bennem megvolna hozzá a megfelelő tehetség, ezen az alapon akár nagy könyvet tudnék írni az imádságról. Most, amint láttátok, az Úr kezdi megmagyarázni nekünk, hogy milyen hatást gyakorolnak a lélekre ezek a kegyelmek, ha csakugyan Őtőle származnak.

Sokat gondolkoztam azon, hogy miért nem beszél az Úr ezekről az annyira magasztos és homályos dolgokról világosabban, úgy hogy valamennyien megérthetnénk. Arra az eredményre jutottam, hogy mivel ezt az imádságot az egész emberiség közös használatára rendelte, azért szövegezte meg ilyen általánosságban. Így azután mindenki a maga céljainak megfelelően tudja elimádkozni s azon hitben, hogy megérti, vigasztalást talál benne. A szemlélődő emberek, akik nem kérnek már e világ dolgaiból és az olyanok, akik már nagyon Istennek szentelték magukat, azokat a mennyei kegyelmeket kérik a Miatyánk szavaival, amelyeket Isten jóságából már e földön élvezhetünk. Azok pedig, akik e világban élnek (s végre is egyeseknek benne kell élniük, amennyiben ez állapotbeli kötelességük), az anyagi kenyérért esedeznek, hogy maguknak és övéiknek legyen mit enniük. Ez a kérés is jogos és szent. Ugyancsak kérik a többit is, amire szükségük van. Azonban jegyezzék meg, hogy az a két dolog, tudniillik az akaratunknak alávetése és a megbocsátás, mindenkit kötelez. Természetesen az is igaz, hogy ezt a kettőt különböző módon lehet teljesíteni. A tökéletesek tökéletesen ajándékozzák akaratukat Istennek s oly tökéletesen bocsátanak meg, amint azt leírtam. Ellenben mi, nővéreim, nem teszünk többet annál, ami tőlünk telik. De azért a mi Urunk minden csekélységet szívesen vesz.

Úgy látszik, mintha a mi Urunk a mi nevünkben valóságos szerződést kötött volna az örök Atyával s mintha így szólt volna Őhozzá: ,,Te, Uram, tedd meg ezt; s az én testvéreim meg fogják tenni ezt a másik dolgot''. Az az egy bizonyos, hogy Ő teljesíteni fogja a szerződésnek rá vonatkozó részét, mert Ő kitűnő fizető s mindig többet ad, mint amennyire kötelezte magát.
Így azután esetleg egyszer úgy sikerül elmondanunk ezt az imát, hogy Ő meggyőződik őszinteségünkről s arról, hogy csakugyan készek vagyunk meg is tenni azt, amit mondunk. Akkor azután dúsgazdaggá tesz bennünket. Mert Ő rendkívül sokra tartja azt, ha becsületesen viselkedünk Ővele szemben; ha egyszerűek vagyunk és őszinték s amit mondunk, azt gondoljuk is. Ha így teszünk, akkor mindig többet kapunk Tőle, mint amennyit kérünk.

A mi jó Mesterünk jól tudta mindezt. Tudta, hogy akik megtanulnak tökéletesen imádkozni, azok az Ő Atyja kegyelmeinek segélyével nagyon magasra fognak jutni a tökéletességben. Tudta, hogy akik már tökéletesek s akik útban vannak a tökéletesség felé, semmitől sem rettennek vissza, bátran haladnak előre és lábbal tiporják a világot. Nincs más vágyuk, mint kedvében járni e világ Urának; s azon üdvös hatások alapján, amelyeket az Ő kegyelme gyakorol lelkükre, jogosan remélhetik, hogy Ő meg is van elégedve velük. De azt is tudta, hogy ezek a lelkek az Ő kegyelmei élvezetének mámorában hajlandók olykor megfeledkezni a földi világról és ellenségeikről, akik reájuk leselkednek. Ó örök Bölcsesség! Ó jó Mesterünk! Mily nagy boldogság az, leányaim, ha az embernek ilyen bölcs és óvatos Tanítója van, aki előre látja a veszedelmeket! Ez a legnagyobb kincs, amely után a lelki életet élő ember áhítozhatik, mert ez biztosítja minden baj ellen. Nem találok megfelelő szavakat, hogy kifejezzem ennek fontosságát.

A mi Urunk tehát belátta a szükségét annak, hogy ezeket a lelkeket fel kell rázni mámorukból és azért rámutat ellenségeikre. Mert ugyancsak nagy veszedelem fenyegetné őket, ha gondatlanul haladnának ezek között s ők annál inkább rászorulnak e tekintetben a mennyei Atya segítségére, mert ha elbuknak, nagyon magasról esnek le. Nehogy tehát öntudatlanul a biztonság érzetével altassák magukat, ezt a földi életünk folyamán annyira szükséges két kérést intézi Atyjához: S ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.