Ó, én Istenem! Ó, én Istenem! Micsoda rettenetes gondolat nekem, ha elképzelem, mit fog majd érezni az a lélek, akit itt a földön tiszteltek, szerettek, nagyra becsültek és kényeztettek, mikor a halál pillanatában egyszerre csak azt látja, hogy mindörökre el van veszve, és világosan megérti, hogy kínjainak sohasem lesz vége. Ott majd nem teheti azt meg, hogy nem törődik a vallással, mint ahogyan a földön szokta, s ott majd úgy fog előtte feltűnni, mintha csak éppen elkezdte a földi örömök élvezetét, és már itt is kellett volna azokat hagynia. És ez csakugyan így is van, mert hiszen a földi élet villámsebesen múlt el, és most ott találja magát abban a rettenetes és kegyetlen társaságban, amellyel mindörökké kell szenvednie: abban az undorító börtönben, amely csak úgy nyüzsög a kígyóktól, s ez utóbbiak azon versenyeznek, melyik harap rajta nagyobbat; abban a nyomorúságos sötétségben, amelyben nem látni mást, mint ami kínt és fájdalmat okoz, és ahol nincs más világosság, mint a pokoli tűznek sötét lángjai.
2 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése