2. Ó milyen gyönge vázlat ez a valósághoz képest! Ó én Uram, vajon ki homályosítja el az ilyen lélek szemeit annyira, hogy mindezt ne lássa előre mindaddig, amíg idekerül? Ó Uram, vajon ki dugta be füleit, hogy ne hallja, amit annyiszor hangoztattak előtte ezekről az örökké tartó kínokról? Ó élet, amely sohasem fog véget érni! Ó vég nélküli gyötrelem! Ó vég nélküli gyötrelem! Hogyan lehetséges az, hogy tetőled nem félnek azok, akik nem mernének kemény ágyba feküdni, nehogy testüknek egy kis fájdalmat okozzanak.
3. Ó Uram, ó én Istenem! Siratom azt az időt, amikor ezt én még nem értettem. Mivel pedig tudod, Istenem, mennyire fáj nekem, hogy oly sokan nem akarják ezt megérteni, arra kérlek, Uram, add meg legalább egynek ezt a világosságot most, és pedig egy olyannak, aki sok mást is képes felvilágosítani. Ne énrám való tekintettel add meg, Uram, hiszen én azt nem érdemlem meg, hanem a Te Fiadnak érdemeiért. Nézd az Ő sebeit, Uram, s mivel Ő megbocsátott azoknak, akik azokat Rajta ütötték, bocsáss meg Te is nekik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése