A lélek fohászai (XV)

"Teréz szívsebzése" - kápolna, Avila

      Jaj nekem, jaj nekem, Uram! Milyen hosszú ez a földi száműzetés és mennyi fájdalmat okoz nekem az Istenem után való epedés! Mit tegyen Uram a lélek ebben a börtönben? Ó Jézusom, milyen hosszú az ember élete, pedig azt szokták mondani, hogy rövid! Hiszen igaz, Istenem, hogy rövidnek rövid, ha arról van szó, hogy megszerezzük alatta az örök életet; ellenben annál hosszabb az olyan lélek számára, aki végre valahára szemtől-szembe szeretné látni Istenét. Vajon mi csökkenthetné ezt a szenvedést?! Semmi más, mint az a tudat, hogy ezt is Teéretted viseljük el.

      Ó én Uram, Te az Istent szerető lelkeknek gyönyörűsége. Te nem hagyod cserben, aki Téged szeret, mert hiszen Te növeled és csökkented a szerelmi kínt, amelyet az utánad epedő léleknek okoztál. Minden vágyam oda irányul, Uram, hogy a Te kedvedre tegyek és azt az egyet igen jól tudom, hogy nincs halandó, akihez szívem ragaszkodnék. Mivel pedig ez így van, tudom, hogy nem fogod hibának tekinteni epedésemet. Uram, Te látod lelkemet. Ha azért kell élnem, hogy Neked valami szolgálatot tegyek, kész vagyok elviselni e földi életnek összes elképzelhető szenvedéseit, úgy, amint egykor késznek nyilatkozott erre a Te szolgád, Szent Márton.

      Csakhogy természetesen, ó fájdalom, ó jaj nekem, én jó Uram, neki erényes cselekedetei voltak, én pedig csak beszélni tudok, de tenni nem. Nyerjenek tehát tetszést isteni Felséged színe előtt legalább az én vágyaim, és ne tekintsd érdemeim hiányát. Add Uram, hogy mindnyájan szeressünk Téged. Ha már élni kell, legalább éljünk éretted és hagyjunk fel végre valahára önző érdekeink hajhászásával. Mert végre is nagyobbat nem tehetünk, mint azt hogy kiérdemeljük tetszésedet. Ó, én boldogságom, mit nem tennék én azért, hogy meg légy velem elégedve! Hitványak az én szolgálataim, Istenem, s nem sokat érnének, még ha sokat is tennék. Igazán miért is kell nekem megmaradnom ebben a nyomorúságos életben?! Csak azért, hogy teljesedjék az Úrnak akarata. Kívánhatsz-e ennél nagyobb hasznot, én lelkem? Várj csak, várj, nem tudod, hogy mikor jön el a nap és az óra. Légy óvatos és virrassz, mert minden hamarosan elmúlik, annak ellenére, hogy epedő vágyad kétesnek tartja azt, ami bizonyos és hosszúnak a rövid időt. Gondold meg, hogy minél többet küzdesz, annál jobban kimutatod Isten iránti szeretetedet, és annál boldogabb leszel a te Szerelmeseddel abban a soha véget nem érő örömben és boldogságban.