művei

2010. június 8., kedd

A lélek fohászai (XIII. 3-4)

3. Ó, ó, ó! mily kevéssé bízunk Benned, Uram! Mennyivel nagyobb gazdagságot és kincset bíztál Te mireánk! Harminchárom esztendei szenvedést, Szent Fiadnak kegyetlen és siralmas halálát és végül magát ezt a szent Fiadat, és tetted ezt annyi esztendővel a mi születésünk előtt! Sőt mi több, habár tudtad, hogy nem fogjuk Neked meghálálni, nem mondtál le arról, hogy ezt a megbecsülhetetlen kincset reánk bízd. Nem akartad, ó irgalmas Atya, hogy miattad veszítsük el azt, amit ezen kincs gyümölcsöztetésével szerezhetünk.

4. Ó, boldog lelkek! Akik ezt drága kincset olyan jól tudtátok hasznotokra fordítani, és akik azon olyan gyönyörűséges és maradandó örökséget tudtatok szerezni, magyarázzátok meg nekünk, hogyan gyümölcsöztettétek ezt a végtelen kincset; segítsetek rajtunk ti, akik oly közel vagytok a forráshoz, és merítsetek vizet számunkra, akik idelent eltikkadunk a szomjúságtól.


Nincsenek megjegyzések: