1. Ó, lelkek, akik már félelem nélkül élvezitek a boldogságot, és állandóan el vagytok merülve az én Istenem dicséretében! Boldog sors jutott nektek! Mennyi okotok van arra, hogy állandóan zengjétek ezt a dicséretet, és mennyire irigyellek benneteket azért, hogy nektek már nem fáj az a sok súlyos bűn, amelyet ebben a szerencsétlen időben követnek el az én Istenem ellen, az a rettenetes hálátlanság és az, hogy az emberek nem akarják látni, mily tömegesen dönti a sátán a pokolba a lelkeket! Ó, boldog mennyei lelkek! Legyetek segítőink nyomorúságainkban, járjatok közbe értünk Isten irgalmánál, hogy juttasson nekünk is valamit a ti boldogságotokból és ossza meg velünk azt a világos megértést, amelyben részetek van.
2. Értesd meg velünk, én Istenem, hogy mi a jutalma azoknak, akik férfiasan harcolják végig ezen nyomorult életnek éjszakáját. Igyekezzetek megérteni, ó, ti szerető lelkek, hogy micsoda boldogság lesz az a tudat, hogy boldogságtok örökké fog tartani, és mekkora élvezet az a bizonyosság, hogy örömötöknek sohasem szakad vége. Ó, mi szerencsétlenek, hiszen igaz, mindezt tudjuk és hisszük, de annyira elszoktunk már ezen igazságok fontolgatásától, hogy azok egyes lelkek előtt egészen idegenszerűek, amennyiben sem nem ismerik őket, sem nem akarják ismerni. Ó, önző nemzedék! mennyire ragaszkodsz te élvezeteidhez! Ahelyett, hogy várnál egy kis ideig, amely után élvezhetnéd az örömök tengerét; ahelyett, hogy várnál egy esztendeig, vagy talán csak egy napig, egy óráig, sőt egyes esetekben talán csak egy percig, inkább elvesztesz mindent, semhogy lemondanál ennek a jelenlegi életnek valamely nyomorult élvezetéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése